Neurogrammatikai nyelvi jellemzők

- Több olyan névmás létezése, amely egyetlen grammatikai személyiségre utal — például az első személy „én”, amely különböző formákon keresztül jelenik meg, mint az Első Én, Második Én vagy Harmadik Én (I1, I2, I3, …)

Ebben a rendszerben egyetlen grammatikai személyiség (például az első személy „én”) két vagy több különálló névmással is kifejezhető — amelyek mindegyike eltérő időbeli, érzelmi vagy kognitív funkciónak felel meg. Például: Első Én, Második Én és Harmadik Én.

- A nyelvi rendszer külön első személyű névmásokat használ a múlt, jelen és jövő idő kifejezésére, amelyek mindegyike külön névvel van azonosítva.

- Egy adott érzelem vagy cselekvés többféle módon történő kifejezése azt mutatja, hogy minden kifejezési mód képes az agy aktív területét egyik régióból a másikba áthelyezni (egy adott érzelem vagy cselekvés több nyelvi formán keresztüli kifejezésének képessége).

- Több szinonim szó használata egyetlen ige vagy érzelmi fogalom kifejezésére a nyelv egyik általános jellemzője. Minden szinonima kissé eltérő jelentésárnyalatot vagy érzékszervi asszociációt idéz elő. Például az angol listening és hearing szavak mindkettő a hallási észlelésre utalnak, de különböznek az intencionalitásban és a kognitív bevonódásban: a listening aktív figyelmet jelent, míg a hearing passzív befogadást sugall. Ez a különbség azt tükrözi, hogy a látszólag szinonim szavak az agy különböző területein kerülnek feldolgozásra, mindegyik sajátos funkcionális jellemzőkkel. Bár mindkét szó általános jelentése azonos — hallási észlelés — különböző neurotranszmitter-rendszereket aktiválnak, és eltérő belső kognitív személyiségeket vonnak be a feldolgozás során. Ez mélyebb neurokognitív differenciálódásra utal a finom nyelvi különbségek mögött.